Millásreggeli interjú Zsidai Roy-al az éttermi áfacsökkentésről, a 2016.04.18-i adásban arról beszélgettek, hogy csökkenhet-e az éttermi szolgáltatások áfája, ez azonban nem azt jelenti, hogy olcsóbb lesz étterembe járni, hanem azt, hogy kifehéredhet a szektor, és könnyebb lesz itthon tartani a munkaerőt.
Az interjú teljes szövegét a bővebben gombra kattintva olvashatják.
MillásReggeli: A Szállodaszövetség üdvözölte a döntést. Felmerül a kérdés, hogy olcsóbb lesz-e étterembe járni?
Zsidai Roy: A mi szövetségünk, a PGA is üdvözölte a döntést, mert ha ez a döntés átmegy, akkor ez a mi érdekképviseleti munkánk első eredménye.
Az összes vezető és minőségi magyar éttermet és a kapcsolódó szakmák vezetőit fogjuk össze a PGA-ban. Az alapítók között megtalálható az összes Michelin csillagos étterem vezetője, chefje és a jobb vidéki éttermek (az Anyukám mondtától a Kistücsökig) vezetői. Ez egy nagyon fontos lépés.
MR: A PGA volt az, ami elkezdte kilobbizni, hogy 18%-ra mérséklődjön az éttermi szolgáltatások Áfa?
ZSR: Ha összejön, akkor ez a mi végső pont az i-nken. Nyilván ez egy hosszú folyamat, én személy szerint 5 éve dolgozom és lobbizom ezért, de pont a szállodaszövetséggel együtt kezdtük ezt el. Ők is sok számítást végeztek hogy a szállodák terén is egy hasonló csökkenés majd megtörténjen. Mi pedig ezeket a számításokat végeztettük el pont az éttermek és a gasztronómia területére. Tehát ez egy nagyon fontos, hosszú, több éves munka, ahol minisztériumi főosztályvetőktől kezdve államtitkárokon át próbáltunk meggyőzni arról, hogy ennek milyen hatásai lehetnek és a lényege az pont az, hogy ha ezt úgy vezetjük be, ami a mi tervünkben van, akkor ennek pozitív hatása lesz a magyar GDP-re. Méghozzá, ha nemzetközi kalkulációkat nézünk, akkor a legkonzervatívabbak mellett is egy pluszos tétel lesz. Amit mindjárt kifejtek, hogy miért. Biztos furcsának tűnik elősre, hogy ha valaminek lecsökkentjük az Áfakulcsát, akkor miért lesz belőle többlet a bevétel, de ez komoly számítások alapján kiszámolt dolog.
MR: Miért is? És itt leragadhatunk, mert ez eddig senkinek nem sikerült. Akármelyik iparágban ez bekövetkezett, ez nem kompenzálta a forgalomnövekedés, akkor nálatok miért kompenzálná?
ZSR: Ez az ami egy speciális dolog és összefügg az ország turizmussal és ez a technika, amit kitaláltunk, az is összefügg. Ugye nagyon fontos kiindulási bázisként, hogy miért van az, hogy a világon mindenhol az éttermi Áfa az sokkal alacsonyabb az általános Áfa kulcsnál, ami azért van kevésé hatékony iparág közgazdasági kifejezéssel, mert sokkal nagyobb a munkaerőigénye, az energiaigénye, befektetési igénye, alapanyagigénye összehasonlítva más iparágakkal, sokkal alacsonyabb a jövedelmezősége és egyszerűen ahhoz, hogy ez az iparág működhessen, ahhoz szükséges, hogy körülbelül valahol az 5 és 10% között legyen a végső, effektív Áfa kulcs, mint ahogy egyébként az összes olyan országban, ahol bármilyen szinten a gasztronómia megjelenik, mint fontos iparág vagy mint fontos kulturális tényező, ott mind itt van. A franciáknál a válság hatására 7%-ról 5%-ra csökkentették. Nálunk az eleve magas 25-ről 27-re mentünk föl, ami egyszerűen matematikailag, hogy ha bárki ismeri a matematikáját ennek az iparágnak, akkor tudja, hogy ez nem nagyon működik, mindeközben a magyar árszínvonal körülbelül a fele-egyharmada a nyugat-európainak, míg a vezető éttermek számos, egyébként a legdrágább alapanyagokat külföldről szerzik be, az energia ára nem tartozik a legalacsonyabbak közé Magyarországon, belvárosban és frekventált helyeken az ingatlanárak is teljesen mondjuk berlini szinten vannak, tehát az egész költségbázis nagyon hasonló, a bevételi bázis a fele-egyharmada és ez egyébként a fő oka annak is, hogy a fizetések miért maradnak el annyira a nyugat-európaitól. Ennek pont az a lényege, hogy ezt az Áfa-csökkentést végbevigyük, hogy tudjuk konszolidálni ezt az iparágat, tudjunk rajta fehéríteni és tudjunk nagyon komoly bérfejlesztést csinálni és tudjunk minőségi fejlődést elérni és el tudjuk érni azt, hogy Budapest oda kerüljön, ahová való és felfelé árban el tudjon mozdulni és ne csak több vendég jöjjön ide, hanem többet is tudjanak költeni.
MR: Szóval magyarán itt hiába gondol mindenki arra, hogy az lenne a lineáris gondolat, hogy na tök jó, akkor olcsóbb lesz étterembe járni, mert nem erről van szó, hanem pontosan ez segíteni fog abban, pld titeket, hogy egy balatoni szezon ne pincérek és kiszolgáló személyzet nélkül menjen le, mert azok mind Ausztriába mentek dolgozni?
ZSR: Abszolút, ez egy teljesen direkt összefüggés, tehát ma ezt a magas áfát az emberek bére és a tulajdonosok fizetik meg. Tehát ők nem kapják meg ez a pénzt és tömegesen látjuk ennek most az eredményét. Az modellnek egyébként kulcsa, hogy ne csökkenjenek az árak, hiszen pont konszolidálni szeretnénk, tehát az rögtön gyanús, ha valaki ezt arra használja fel, hogy árat csökkentsen. Hiszen ezt mindenki tudja, hogy erre nincsen lehetőség és egyébként ahhoz, hogy a költségvetési szinten is a hatások pozitívan jelentkezzenek, nagyon fontos, hogy árbázisa, a bruttó ár az ne csökkenjen. Az a kulcsa a mi javalatunknak, hogy ez az Áfa szint, ez az 5-ös szintet, 5%-os Áfát érné el, ami túl alacsony a véleményem szerint, tehát arra nincs szükség, hogy 5% legyen és ezért egy 3-4%-os országmarketing díjat kellene szerintünk bevezetni emellé, ami közvetlenül menne ehhez az új turizmus ügynökséghez. Ez mehetne mint országmarketing költségvetés és szigorúan ilyen helyre is kelljen azt elkölteni. Nem működési költségekre, hanem országmarketingre és erre vannak nagyon komoly benchmark számítások, hogy mi az a multiplikátor szám, az országra költött marketing, hogyan generálódik többletforgalomban és ezeknek a legkonzervatívabbját is véve ez egy abszolút pluszos tétel lesz. Figyelembe véve mindezt és figyelembe véve a fehéredést, valamint nem beszélve arról, hogy megélénkülhet ez az iparág, ami a mezőgazdaságnak jót tesz, vissza tudunk hozni hozzánk több külföldön képzett szakembert Londonból, Ausztriából. Ami mind nagyon fontos lenne, hogy fejlődni tudjon a magyar gasztronómia.
MR: Lesznek azért olyanok, akik elégedetlenek lesznek. Kritizáljuk ezeket az árakat, mert mi az, hogy inkább felfele menjenek az árak, hát így se tudunk elmenni egy jó étterembe, másrészt pedig azt fogják mondani, hogy megint zsebre lesz rakva minden, merthogy majd itt megint ki fogják aknázni a szegény munkaerőt a tulajdonosok és ezt a különbözetet majd az új Ferrarijukra fordítják. Már elnézést, hogy ilyen szélsőségesen fogalmaztam, de így szokott lenni.
ZSR: Hát persze, meg mindenbe belekötnek emberek. Picasso-ba is bele lehet kötni meg Monet-ba, hogyha valakinek más tetszik. Én azt gondolom, hogy muszáj nemzetközi kontextusba vizsgálni ezt a dolgot és hagyatkozzunk a tényekre, úgyhogy innen fogva az ilyen reakciókra azt gondolom, hogy azért nem kell reagálni, mert ez elég tisztán le van vezetve és az előbb én is eléggé egyértelműen elmondtam, hogy ezt mire szükséges fordítani és nyilván ezek a károgók a következő mondatban meg azért kárognak, hogy alacsony a bérük és nem veszik észre a teljesen direkt ok-okozati összefüggést az alacsony árszínvonal, az magas adók és az alacsony bérek között, ami teljesen értékét veszi ezeknek. Magyarországon a bérteher szorzó az 1,9, tehát ahhoz, hogy valaki 100 forint nettó bért kapjon az 190-be kerül a cégnek, Londonban 1,3 a szorzó, tehát innentől lehet látni, hogy azonos bérteher mellett is sokkal több marad a dolgozónál, nyilván mi egy csomó olyan szociális terhet finanszírozunk és ellátó rendszereket, de ilyen szintig nem mennék bele és olyan államigazgatásba, se makroökonómiába, mert nem értek hozzá. De azt gondolom, hogy ez most olyan történelmi lehetőség, amivel vonzóbbá tudjuk tenni ezt a szakmát, tudunk bért fejleszteni, haza tudjuk vonzani a szakembereket, amitől megint minőségi elmozdulás tud lenni és én azt gondolom, hogy remélem egy újabb reneszánszát fogja elkezdeni a magyar gasztronómia és a magyar turizmus.
MR: Hát ahhoz csak az kell, hogy átmenjen gyakorlatba ez az elképzelés. Van kérdésünk.
Nem igazán értettem, hogy ebbe az állami alapba vagy állami céghez miért kéne plusz pénzeket befizetnetek?
ZSR: Az egyik fő gond a jelenlegi turisztikai rendszerrel, ami most van változtatás alatt, hogy nincsen nagyon költségvetése, a másik az az, hogy nem tudjuk, hogy mit kellene csinálni. Tehát az a 4-5 milliárd forint, amit éves szinten elkölt a Magyar Turizmus Zrt., ahhoz képest én azt gondolom, hogy csoda, az amit elmúlt években műveltek, de ez gyakorlatilag gerilla marketing, mert komoly marketing tevékenységre nincs lehetőség. Korábban, mondjuk a tízszeresét költöttük a Malévra. Ebből látszik, hogy a kettő között azért van bőven rés, amit értelmesen el lehetne költeni, de a legeslegfontosabb az lenne először, hogy legyen egy országturizmus stratégiánk, amit teljesen profi módon, mint ahogy bármilyen vállalat bármilyen startégiáját elvégzi profi, nemzetközi szakemberek segítségével, olyan cégek segítségével, akik Szingapúrnak, Londonnak, Berlinnek vagy Amszterdamnak végzik a turizmus stratégiáját. Velük kell ezt kiszámoltatni. Fel kell mérni a világban több tízezer ember megkérdezésével, hogy hol vagyunk, mit gondolnak rólunk, egyáltalán elhelyezzük magunkat a képen. Az egy dolog, hogy mi mit látunk magunkból és mit gondolunk magunkról, de nagyon fontos, hogy mi a percepció Magyarországról, kikkel versenyzünk, kik azok az országok, városok, desztinációk, akik felmerülnek, akik adott esetben ellopják tőlünk a vendégeket. Meg kell néznünk, hogy nekünk hol van versenyképességünk, milyen irányba kell fejleszteni és azokat a célcsoportokat, akiket reálisan mi megfoghatunk és akiket mi meg szeretnénk fogni, azokat hogy tudjuk elérni. Milyen marketinggel, hol, mennyiért és ezekből ki tudjuk számolni, hogy mennyit és miből kellene költeni és ezzel a marketing díjjal, amit az Áfa mellé csapnánk, ezzel meglenne jelentős részben ennek az anyagi bázisa.
MR: De ezt mindenki fizetné ezek szerint?
ZSR: Minden étterem az Áfa mellett.
MR: Tehát az éttermek fizetnék azért, hogy nekik…
ZSR: Közel húszezer vendéglátóhely.
MR: Azon gondolkodom, hogy mennyire van ebben szakmai konszenzus. Mert azok az éttermek, akik a hazai vendégekre lőnek, azok azt mondanák, hogy nem szívesen fizetnek. Nem?
ZSR: De azért 9-et ők is szívesen fizetnének 27 helyett. Tudod ez egy olyan dolog, hogy ha egy országban együtt élünk, egy csapatban vagyunk, akkor bizonyos dolgokat együtt kell csináljunk.
MR: Oké, de most érted ezt a sárospataki vendéglőnek vagy ahova tényleg el sem jutnak a külföldi turisták, ezt hogyan magyarázod meg? Vagy hogy ha ez majd profin működik, akkor majd náluk is működni fog. Tehát hogy ez neki miért éri meg?
ZSR: Hát ez egész biztos! Az országban növekvő turizmus, a nemzetközi növekvő turizmus az generálja a turizmust. Mivel a bérfejlesztés elindul és hogyha az egész egy konjunktúra irányába elmegy, akkor nyilván egy magasabb elkölthető jövedelem fog országos szinten megjelenni, ami nyilván lecsapódik belföldi turizmusban is.
MR: Oké, köszönjük szépen!
ZSR: Én is köszönöm!
A MillásReggeli aznapi felvételét IDE kattintva hallgathatják meg!